de akkor még ennek nem tulajdonítottam jelentőséget. Általános iskolás éveim alatt régész, ejtőernyős vagy légiutas-kísérő szerettem volna lenni – minden bizonnyal az (idő)utazás, a kaland és a gurulós bőrönd miatt, de már akkor is vonzott a betű, a szó, a nyelv.

14 éves koromban kerültem fel a fővárosba, a Városmajori Gimnáziumba jártam; itt tanultam és szerettem meg az angol nyelvet, fakultációnak idegenvezetést választottam, így az érettségi mellé rögtön egy szakmát is kaptam (ekkor még nem gondoltam, hogy valaha használni is fogom).