Az óvodában könyv volt a jelem,
de akkor még ennek nem tulajdonítottam jelentőséget. Általános iskolás éveim alatt régész, ejtőernyős vagy légiutas-kísérő szerettem volna lenni – minden bizonnyal az (idő)utazás, a kaland és a gurulós bőrönd miatt, de már akkor is vonzott a betű, a szó, a nyelv.
14 éves koromban kerültem fel a fővárosba, a Városmajori Gimnáziumba jártam; itt tanultam és szerettem meg az angol nyelvet, fakultációnak idegenvezetést választottam, így az érettségi mellé rögtön egy szakmát is kaptam (ekkor még nem gondoltam, hogy valaha használni is fogom).
Bár felvettek a bölcsészkar angol szakára, utolsó pillanatban mégis az International Business School-t (Nemzetközi Üzletemberképző Főiskola) választottam annak érdekében, hogy – Édesapám szavaival élve - az angol nyelv ne cél, hanem eszköz legyen a tanulmányaim során.
Évfolyamelsőként, kitűnő minősítéssel diplomáztam 1997-ben közgazdász-menedzserként, el is helyezkedtem a versenyszférában, de – bár szakmailag és anyagilag sikeres voltam - hamar kiderült, hogy ez nem az én világom.
2000-től egy új időszak vette kezdetét az életemben, végre utazni kezdtem - amire mindig is vágytam. Voltam telepített idegenvezető Tunéziában, majd három és fél évig kirándulásszervezőként a világot jártam óceánjáró hajók fedélzetén. Dél-Amerikától Alaszkáig kb. 70 országba jutottam el, hihetetlen élményekben és kalandokban volt részem, kulturálisan és szakmailag is nagy kihívás volt ez az időszak.
Ezzel párhuzamosan egy belső útkeresés is lezajlott bennem; ennek eredményeképpen 2004-ben kiszálltam az „aranykalitkából”, amit a hajós élet jelentett és hazatértem. Ekkorra értek össze bennem a korábbi időszakban megélt tapasztalatok és más szemmel kezdtem nézni az életemet, a (szűkebb és tágabb értelemben vett) otthonomat és hazámat és megtanultam értékelni mindazt, amit korábban készpénznek vettem.
„Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk"
Posztgraduális képzés keretében 2004-2005-ben elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen a Nemzetközi Fordító- és Tolmácsképzőt, amelynek végén angol-francia gazdasági szakfordító és tolmács lettem, de időközben könyveket is fordítottam. Közben megismertem a későbbi férjemet, Csabát és tolmács-szakfordítóként helyezkedtem el, majd megszülettek a fiaink: 2007-ben Marci, 2009-ben pedig Olivér.
Az otthon töltött babázós évek alatt – pusztán azért, hogy ne veszítsem el a nyelvi és egyéb megtanult készségeimet – elkezdtem hobbi szinten idegenvezetőként dolgozni, ami néhány év alatt igazi szerelemmé és potenciális megélhetési forrássá vált számomra. Ahogy a gyerekeim nőttek, egyre inkább megfogalmazódott bennem egy új identitás: idegenvezető és édesanya lettem. Mindez idővel egy könyv formájában öltött testet, ami öt év munkája után 2016 végén Mesélő Budapest címmel jelent meg a Libri Kiadói csoport gondozásában (a Kolibri Gyerekkönyvkiadó neve alatt).
Nagy örömmel és hálával mondhatom, hogy a könyv már a nyolcadik kiadásnál tart, mind a szakma, mint az olvasók nagyon jól fogadták, számos díjat és elismerést kaptunk. 2018 tavaszán jelent meg egy átdolgozott, kibővített kiadása angol nyelven, Fabulous Budapest címmel. Ezt további könyvek követték: A Várnegyed titkai (2019), A Duna kincsei (2020), Kilátók és miniszobrok (2021) és Zenélő Budapest (2025).
Az idegenvezetés és az írás mellett a covid után egy igazi szerelemprojektbe kezdtem, ami a mai napig tart: Mesélő Budapest címmel Szerémi Nórival van egy napi rádióműsorunk, ami a Klasszik és a Jazzy rádiókon hallható. Néhány éve pedig – ahogy a fiaim megnőttek – ismét utazni kezdtem, de mindezekről részletesen a többi menüpontban beszélek.
14 éves koromban kerültem fel a fővárosba, a Városmajori Gimnáziumba jártam; itt tanultam és szerettem meg az angol nyelvet, fakultációnak idegenvezetést választottam, így az érettségi mellé rögtön egy szakmát is kaptam (ekkor még nem gondoltam, hogy valaha használni is fogom).
Bár felvettek a bölcsészkar angol szakára, utolsó pillanatban mégis az International Business School-t (Nemzetközi Üzletemberképző Főiskola) választottam annak érdekében, hogy – Édesapám szavaival élve - az angol nyelv ne cél, hanem eszköz legyen a tanulmányaim során.
Évfolyamelsőként, kitűnő minősítéssel diplomáztam 1997-ben közgazdász-menedzserként, el is helyezkedtem a versenyszférában, de – bár szakmailag és anyagilag sikeres voltam - hamar kiderült, hogy ez nem az én világom.
2000-től egy új időszak vette kezdetét az életemben, végre utazni kezdtem - amire mindig is vágytam. Voltam telepített idegenvezető Tunéziában, majd három és fél évig kirándulásszervezőként a világot jártam óceánjáró hajók fedélzetén. Dél-Amerikától Alaszkáig kb. 70 országba jutottam el, hihetetlen élményekben és kalandokban volt részem, kulturálisan és szakmailag is nagy kihívás volt ez az időszak.
Ezzel párhuzamosan egy belső útkeresés is lezajlott bennem; ennek eredményeképpen 2004-ben kiszálltam az „aranykalitkából”, amit a hajós élet jelentett és hazatértem. Ekkorra értek össze bennem a korábbi időszakban megélt tapasztalatok és más szemmel kezdtem nézni az életemet, a (szűkebb és tágabb értelemben vett) otthonomat és hazámat és megtanultam értékelni mindazt, amit korábban készpénznek vettem.
„Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk"
Posztgraduális képzés keretében 2004-2005-ben elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen a Nemzetközi Fordító- és Tolmácsképzőt, amelynek végén angol-francia gazdasági szakfordító és tolmács lettem, de időközben könyveket is fordítottam. Közben megismertem a későbbi férjemet, Csabát és tolmács-szakfordítóként helyezkedtem el, majd megszülettek a fiaink: 2007-ben Marci, 2009-ben pedig Olivér.
Az otthon töltött babázós évek alatt – pusztán azért, hogy ne veszítsem el a nyelvi és egyéb megtanult készségeimet – elkezdtem hobbi szinten idegenvezetőként dolgozni, ami néhány év alatt igazi szerelemmé és potenciális megélhetési forrássá vált számomra. Ahogy a gyerekeim nőttek, egyre inkább megfogalmazódott bennem egy új identitás: idegenvezető és édesanya lettem. Mindez idővel egy könyv formájában öltött testet, ami öt év munkája után 2016 végén Mesélő Budapest címmel jelent meg a Libri Kiadói csoport gondozásában (a Kolibri Gyerekkönyvkiadó neve alatt).
Nagy örömmel és hálával mondhatom, hogy a könyv már a nyolcadik kiadásnál tart, mind a szakma, mint az olvasók nagyon jól fogadták, számos díjat és elismerést kaptunk. 2018 tavaszán jelent meg egy átdolgozott, kibővített kiadása angol nyelven, Fabulous Budapest címmel. Ezt további könyvek követték: A Várnegyed titkai (2019), A Duna kincsei (2020), Kilátók és miniszobrok (2021) és Zenélő Budapest (2025).
Az idegenvezetés és az írás mellett a covid után egy igazi szerelemprojektbe kezdtem, ami a mai napig tart: Mesélő Budapest címmel Szerémi Nórival van egy napi rádióműsorunk, ami a Klasszik és a Jazzy rádiókon hallható. Néhány éve pedig – ahogy a fiaim megnőttek – ismét utazni kezdtem, de mindezekről részletesen a többi menüpontban beszélek.